A szerkesztők előszava

A szerkesztők előszava Amikor 1994-ben az országgyűlés elfogadta a kamarai törvényt, és az hatályba lépett, a könyvszakmában is megjelentek olyan elképzelések, hogy létre kellene hozni a könyves kamarát, az említett törvényhez csatlakozóan, illetve azzal kompatibilis módon. Az elképzelés alapja, oka az volt, hogy a kamarai törvény bizonyos közszolgálati feladatokat a törvény alapján megalakult kamarákra ruházott át, ily módon a könyvesek törvényes alapokon nyugvó önszabályozó szervezetet hozhattak volna létre, illetve akár átalakulhatott volna ilyenné a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése is. Az emlékezet csalóka, emiatt ennek a memóriánkon alapuló történetnek a taglalását itt be is rekesztjük. A Ki kicsoda a magyar könyvszakmában c. kiadványhoz csupán annyi köze van ennek a történetnek, hogy a könyves kamara létrehozásának emlékeink szerint az volt az egyik fő akadálya, hogy ilyen típusú kamarának csak személyek lehetnek tagjai, és a potenciális tagok körét — azaz esetünkben a könyvesekét — a törvényi előírásoknak megfelelően precízen definiálni kell, és ebbe (is) beletörött az ezen gondolkodók bicskája. Ebben az összefüggésben a Ki kicsoda a magyar könyvszakmában nem más, mint kísérlet a „precíz definícióra”.

Legalábbis ahhoz, hogy a kortárs könyvesek szakmai adattára létrehozható legyen, meg kellett határoznunk azok körét, akikről úgy gondoljuk, hogy „kortárs könyvesek”. Talán nem a törvény által előírt pontossággal, de a munka elindításához szükséges és elégséges módon a magunk számára megfogalmaztuk a „kortárs magyar könyvszakmai szereplő” leírását. A Ki kicsoda a magyar könyvszakmában c. személyi adattárban a magyar és határontúli magyar könyvkiadásnak, könyvkereskedelemnek és a könyves szakma háttérintézményeinek a könyvek tartalmi és formai megjelenésére, kereskedelmére, forgalmazására, prezentálására érdemi hatással rendelkező cégtulajdonosainak, dolgozóinak (a kettő sok esetben azonos, máskor nem) „alanyi jogon” van helyük. A kulcskifejezés itt az „érdemi hatás”, hiszen könyves cégeknél olyanok is dolgoznak, akiknek munkája rendkívül fontos, de a mindennek központjában álló „könyv” előbb fölsorolt vonatkozásaira nincsen hatásuk.

A könyvszakma egyszerre tud kicsi lenni (legendásan ismer mindenki mindenkit) és beláthatatlanul nagy, hiszen gombamód szaporodnak a kiadók, nyílnak a könyvesboltok, cserélődnek a régi szakemberek. Évente tízezer szám jelennek meg a könyvek, amelyek születéséről és sorsáról döntenek a kiadók munkatársai és a kereskedők. Értékes és egy estés könyvek születnek, a kolofonokban ott szerepel a közreműködők neve, és ha száz év múlva kézbe kerül egy-egy mostani kötet, senki sem fogja tudni kik is voltak ők. Még sose készült könyves ki kicsoda, amely megőrizné napjaink könyveseinek személyes adatait, mindazt, amit magunkról egyenként és együttesen tudatni akarunk a jelennel és a jövővel.

Legyen ki kicsoda a könyvesekről (és miért ne lehetne akár könyves kamara is)!? Ilyen gondolatok mentén jutottunk el addig, hogy belefogjunk az adatgyűjtésbe, a szervezésbe. Így, a folyamat végén be kell vallanunk: sokkal nehezebbnek bizonyult, mint elsőre gondoltuk. Azzal kezdtük, hogy összeállítottunk egy kiadói és könyvkereskedelmi címlistát. Forrásként saját adatbázisunk és célirányos adatgyűjtésünk mellett a közismert szakmai címadattárak és az interneten megtalálható könyvkiadói címjegyzékek szolgáltak. 2500 címre írtunk a tervezett kiadványról és kértük, hogy küldjék vissza a szerkesztőségünkbe a könyvkiadásban, könyvkereskedelemben és a könyves szakma háttérintézményeiben aktív (a könyvek létrehozásában, kereskedelmében közvetlen befolyással rendelkező) munkatársaik nevét.

Levelünkre megközelítőleg 500 cégtől érkezett válasz. Az általuk megküldött névsor valamennyi szereplőjének névre szóló kérdőívet küldtünk, kérve annak — tárgyszerű stílusban történő — kitöltését. Sajnos egyre csökkent a válaszolók száma, emiatt újból kiküldtünk az eredeti címanyagra egy körlevelet, hogy buzdítsuk a szakma képviselőit a válaszlevelek visszaküldésére. Mindeközben folyamatosan kör e-mailekkel, telefonos hívásokkal kértük a jelölteket, hogy adataik közlésével vállalják a szélesebb körű nyilvánosság és — nem utolsósorban — az „utókor” előtt a mai magyar könyves szakmában való részvételüket.

Kevesen voltak, akik egyértelműen nem kívántak szerepelni a kötetben. Többen, akik ígérték, de valamiért rendre megfeledkeztek a visszaküldésről. Így tehát az elkészült kötet 532 személyes szócikket tartalmaz, azokét a szakmatársakét, akik fontosnak tartották, hogy elkészítsük közösen a XXI. század első éveinek magyar könyves tablóját. Köszönjük nekik.

A feladat nagysága mellett a határidőkkel is küzdenünk kellett, a Ki kicsoda a magyar könyvszakmában a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati úton elnyert támogatásával jelenhetett meg, s ez szerződésben rögzített határidők betartásának kötelezettségével jár. E „küzdelem” történetének tanulságai tudományos szakfolyóirat hasábjain (vagy kalandregényben) jelenhetnének meg, itt csupán csak köszönetünket fejezzük ki mindenkinek, aki segítette munkánkat.

Jakab Sára — Kiss József